
Kedves Anyu s Apu!
6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat jtszottam a gyerekekkel,s nagyon
boldog voltam Veletek. Ahogy tovbb nttem,egyre ntt a mozgs ignyem s vele egytt az tvgyam is.A gyerekek nem akartak velem jtszani,ha odamentem egy simirt,sokszor mg belm is rgtak.Aztn egy nap beltettetek a kocsiba. n olyan boldog voltam, vgre hnapok ta elszr ltok mst is a kennelen kvl. Az autplya szln lltunk meg.Eldobttok a labdmat. Futottam utna, de mire visszartem, Ti mr sehol sem voltatok. Ktsgbeesetten rohangltam a kocsik kztt,
labdval a szmban. Az autsok dudltak, de volt olyan is, aki mg r is gyorstott. Ki akartam futni az t szlre, mert nagyon fltem.
Hirtelen egy hatalmas tst reztem az oldalamon, s tbbet nem tudtam felllni. Nagyon nehezen kiksztam az t mell. Prbltam utnatok menni, de nem sikerlt. Krlttem minden vres volt. Fztam, stt volt
s fltem. A labdmat mg mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajttk rtem. Hiba nysztettem, ugattam, senki nem llt meg segteni. Tbbrs fekvs utn megllt mellettem valaki, nem trdve a vrrel s a srral, betett az autba. Egy fehr kpenyes frfi szaladt a kocsihoz, amikor meglltunk. Mr csak a fejt csvlta. j gazdm, aki 15 perce ismert, nagyon srt s meglelt. Csak akkor engedtem el a labdmat, hogy megnyaljam a kezt, hogy azt tudjam neki mondani:
"Ksznm". Aztn elaludtam, az utols dolog, amit hallottam, gazdm ktsgbeesett zokogsa volt. Mr nem flek, nem fzom s nem fj semmim sem.
Meghaltam. Taln ha nem rgom szt a cipket s nem eszem annyit, mg mindig lhetnk...
Krem terjessztek ,kldjtek tovbb, tegynk rte, hogy minl kevesebb llatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensge miatt!
|