S�ndor olyan sr�c volt, aki t�nyleg meg tudott �rj�teni. 
Mindig j�kedv� volt �s mindig tudott valami pozit�vat mondani. 
Ha valaki megk�rdezte, hogy, hogy van, azt v�laszolta: 
"Ha jobban lenn�k, kett� lenne bel�lem." Sz�letett optimista volt. 
Ha valamelyik ismer�s�nek rossz napja volt, S�ndor azt mondta neki, hogy 
a helyzet pozit�v oldal�t kell n�znie. 
Annyira k�v�ncsiv� tett a term�szete, hogy egy nap odamentem hozz� �s 
azt mondtam: 
Ezt egyszer�en nem �rtem. Nem gondolkozhatsz mindig pozit�van. 
Hogy csin�lod ezt?" 
S�ndor azt v�laszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: 
K�t lehet�s�ged van. 
V�laszthatsz, hogy j�- vagy rosszkedv� akarsz-e lenni. 
Minden alkalommal,ha t�rt�nik valami, magam v�laszthatok, hogy 
elszenved�je legyek a helyzetnek, vagy tanuljak bel�le. 
Minden alkalommal, ha odaj�n valaki hozz�m, hogy panaszkodjon, 
elfogadhatom a panaszkod�s�t vagy felh�vhatom a figyelm�t az �let 
sz�ps�geire. �n a pozit�v oldalt v�lasztottam." 
"J�, rendben, de ez nem olyan egyszer�." sz�ltam k�zbe. 
"De, egyszer�." - mondta S�ndor, "az �let csupa v�laszt�si lehet�s�gb�l 
�ll. 
Te d�nt�d el, hogyan reag�lsz a k�l�nb�z� helyzetekben. V�laszthatsz, 
hogy az emberek hogyan befoly�solj�k a hangulatod. A mott�m: te d�nt�d el, 
hogy hogyan �led az �leted." 
Elgondolkoztam S�ndor szavain. R�vid id�vel k�s�bb elhagytam a Vagon 
gy�rat, hogy �n�ll� legyek. 
Szem el�l t�vesztett�k egym�st, de gyakran gondoltam r�, ha �gy 
d�nt�ttem, hogy �lek. 
N�h�ny �vvel k�s�bb megtudtam, hogy S�ndor s�lyos balesetet szenvedett. 
Leesett egy kb. 18 m�ter magas toronyr�l. 18 �r�s m�t�t �s sok hetes 
intenz�v �pol�s ut�n S�ndort elbocs�tott�k a k�rh�zb�l f�mt�maszokkal a 
h�t�ban. 
Mikor megl�togattam, megk�rdeztem, hogy �rzi mag�t. 
Azt v�laszolta: "Ha jobban lenn�k, kett� lenne bel�lem. 
Szeretn�d l�tni a sebemet?" 
Lemondtam r�la, de megk�rdeztem, hogy mi j�tsz�dott le benne a baleset 
pillanat�ban. 
"Nos, az els�, ami �tsuhant az agyamon az volt, hogy a l�nyom - aki p�r 
h�t m�lva j�n vil�gra - j�l van-e? Mikor pedig a f�ld�n fek�dtem, 
eml�keztem, hogy k�t lehet�s�gem van: v�laszthattam, hogy �lek vagy 
meghalok." 
"F�lt�l? Elvesztetted az eml�kezeted?" akartam tudni. 
S�ndor folytatta: 
"Az �pol�k val�ban j� munk�t v�geztek. V�gig azt mondogatt�k, hogy j�l 
vagyok. 
De mikor begur�tottak a s�rg�ss�gire, l�ttam az orvosok �s n�v�rek 
arckifejez�s�t, 
ami azt jelentette: 'Halott ember.' 
�s tudtam, hogy �t kell vennem az ir�ny�t�st." 
Mit csin�lt�l?" - k�rdeztem t�le. 
Nos, mikor egy felv�telis n�v�rke hangosan megk�rdezte, hogy allergi�s 
vagyok-e valamire, igennel v�laszoltam. 
Az orvosok �s n�v�rek cs�ndben v�rt�k a v�laszom. 
M�ly leveg�t v�ve visszaord�tottam: 'A gravit�ci�ra!' 
Mialatt az eg�sz csapat nevetett, elmagyar�ztam nekik: az �letet 
v�lasztottam. 
Teh�t �gy oper�ltak meg, mint ha �l� lenn�k �s nem halott." 
S�ndor a tehets�ges orvosoknak k�sz�nhet�en maradt �letben, de csod�lni 
val� hozz��ll�s�val is. 
T�le tanultam meg, hogy mindennap lehet�s�g�nk van v�lasztani, teljes 
�letet �lni. Hozz��ll�s k�rd�se minden. 
Ez�rt ne agg�dj amiatt, mi lesz holnap. 
Mindennap van el�g, ami miatt agg�dhatsz. �s a ma az a holnap, ami miatt 
tegnap agg�dt�l."