Forrás:http://www.noiportal.hu/main/npnews-17461.html

Szinte mindannyian hallottunk már arról, hogy reinkarnációs utazások, hipnózisok alkalmával az ember újraélheti múltbeli életeit. De vajon arra is van lehetőség, hogy hipnózisban bepillantást nyerhessünk jövőbeli életeinkbe is?

A hipnotizőrök, hipnoterapeuták felfedezését, miszerint az alanyt vissza lehet vinni egészen a csecsemőkorába, sőt, még az anyaméhbe is, olyan regressziós kísérletek követték, amelyek az előző életeikbe vezették vissza a pacienseket. Ám, ha vissza lehet menni az előző életek emlékképeihez – magyarul a múltba -, akkor talán a jövőbe is lehet utazni, nemde? Ez a gondolat azonban rendkívül bonyolult filozófiai kérdéseket vet fel, ám léteznek olyan kísérletek, amelyek nemcsak regressziós, hanem progressziós hipnózissal is foglalkoztak.

Egy szolgálólány titokzatos jövője

A regresszió úttörője Albert de Rochas ezredes, aki nemcsak az előző életekbe történő visszatéréseken kísérletezett, hanem a 20. század első felében 10 női alanyt vitt előre – a jövőbe. Az alanyok időnként akkori életük későbbi szakaszában, máskor pedig a haláluk utáni időben találták magukat. Az ezredes fel-le mozgatta a kezét az alanyok előtt, hogy visszakerülhessenek a múltba, és vízszintes kézmozdulatokkal hozta vissza őket a jelenbe. Több lépcsőben azonban arra is képes volt, hogy „továbbvigye” őket, tehát a jövőbeli életükbe is ellátogathattak. De Rochas egy 18 éves szolgálólánnyal – Josephine-nel – kezdte meg kísérleteit. Visszavitte a lányt a múltba, majd visszahozta a jelenbe, ám itt nem állt meg. Tovább csinálta a vízszintes kézmozdulatokat, mert valójában arra volt kíváncsi, hogy fog történni. Mivel nem mert semmiféle kérdést feltenni a lánynak, mert attól félt, hogy ezáltal valamit sugalmaz neki, egy idő után arra kérte, hogy nézzen bele egy tükörbe, és mondja el mit lát. A lány első mondata az volt, hogy fehérnek látja a haját, ám a kísérlet idején teljesen fekete volt. További kézmozdulatok után a nő rendkívüli gyengeségre panaszkodott, úgy érezte, hogy folyamatosan veszít az erejéből. Látta magát középkorú asszonynak is, amikor egy öregembert gondoz egy vidéki házban, és ezt a feladatot nagyon kimerítőnek találta.  Az ezredes további kísérleteket folytatott a lánnyal, aminek eredménye a következő volt: 

A lány de Rochas szolgálója lesz (ez később igaznak is bizonyult – néhány hétig valóban szolgálta az ezredest). 25 éves korában a szüleivel lakott, és már 3 éve nem szolgált senkit. A további kézmozdulatokra azonban hatalmas szenvedés jeleivel válaszolt. Dobálta a fejét, zokogott – hatalmas lelki felindultságot mutatott. Josephine elmondta, hogy éppen 32 éves, és két évvel korábban egy fiatal farmer házassági ígéretet tett neki, amivel el is csábította a lányt. A nevét azonban csak később volt hajlandó elárulni, amikor is kijelentette, hogy a csábító neve Eugene F. de Rochas. Josephine ezek után megszülte Eugene gyermekét, és elcsábíttatását büntetésnek tekintette mindazon rosszért, amit előző (tehát a mostani) életében cselekedett. A következő kísérlet folyamán 35 éves korára ment előre, és elmondta, hogy édesapja már nem él, viszont édesanyja és gyermeke még igen. 41 éves korában még mindig a falujában, Manziatban élt, de a gyermek nem sokkal korábban meghalt. Josephine hátralévő élete szabászmunkával telt, és rengeteg nélkülözéssel. Arra a kérdésre, hogy kíváncsi-e arra, hogy mi történik vele a halála után, azt felelte: igen. Látomásában majdnem 70 éves volt, amikor „meghalt”.

Megváltó halál

Az ezredes tovább folytatta a hipnózist, és a halála utáni életről kérdezte a lányt, aki elmondta, hogy látta a saját temetését, és hallotta, amint a temetésen résztvevő emberek azt mondták: megváltás volt számára a halál. Ebben a pillanatban úgy érezte, hogy újjá kell születnie, és ezt úgy jelezte, hogy felvette a felvette a jól ismert magzati pózt. Kis idő elteltével hangja egy kétéves kisgyermek hangjává változott, aki nem tudta megmondani sem a vezetéknevét, sem pedig azt, hogy pontosan hol lakik a családja. Az azonban kiderült, hogy ez a kislány 3-4 éves korában meghal. A haláleset után boldogan vándorolt az űrben, de már nem a Földet látta, hanem fényes szellemeket, akik nem szóltak hozzá, és akik között nem tudta felismerni sem apját, sem hozzátartozóit.

A Goldberg esetek

A hipnotikus progresszió megbízhatóságát nyilvánosan bizonyítandó, 1981. február 2-án egy másik hipnoterapeuta, Dr. Bruce Goldberg, egy baltimore-i hírolvasót hipnotizált, és megkérte, hogy olvassa fel a következő heti híreket. Egy hét múlva, amikor összehasonlították a valódi hírekkel, kiderült, hogy több esemény is egyezik, különösen egy országúti baleset részletei. A további kísérletek során Dr. Goldberg eljuttatta a hírolvasót egy jövőbeli életbe, a 22. századba, aki ekkor felfedezte, hogy a gondolatátvitel kutatójaként dolgozik 300 emberrel együtt egy napenergiával ellátott üvegpiramisban. Ezeket az állításokat természetesen csak az idő igazolhatja, mindenesetre igencsak elgondolkodtató.